Ma az jutott az eszembe, hogy nem sütireceptet fogok veletek megosztani, hanem elmesélem nektek azt, hogy mi által indítottam el ezt az egész blogot és most hol tartok. Az egész sütés mizéria 3 éve kezdődött. Akkor még csak hobbiként tekintettem rá, de ez mára teljesen megváltozott. Annyira megszerettem a sütést, hogy tavaly ősszel úgy döntöttem, beiratkozom egy cukrász iskolába. Elkezdtem a gyakorlatot az általam választott cukrászdában, ahol sokat fejlődhettem és szinte mindenben kipróbálhattam magam. Persze nekem is volt ami nem ment rögtön, de akkor sem csüggedtem el, hanem ezeket kihívásoknak fogtam fel és megfogadtam magamnak, hogy addig gyakorlok, amíg számomra minden tökéletes nem lesz. Elkezdtem itthon saját recepteket írni és azokat meg is sütni. Őszintén rengeteg receptet olvastam, de elmondom nektek nem csak a recepttől függ, hogy milyen lesz a tortád, a süteményed, hanem attól, hogy szeretettel és örömmel csinálod-e azt. Emlékszem arra, hogy az elején elzárkóztam attól, hogy én blogszerkesztő legyek, de van egy olyan ember az életembe aki addig nem hagyott míg nem kezdtem el írni a blogot. A blogírás kezdetekor sok akadályba ütköztem. Aztán egyre jobban belerázódtam, de bevallom ott motoszkált bennem mindig az a gondolat, hogy lesznek olyan emberek akiket érdekelni fog a blogom,tetszeni fog a követőimnek a blog és a receptekkel elégedettek lesznek. Hát mára már ezt is kezdem kapisgálni. Egyre többen olvassátok a blogom és ez nélkületek nem sikerült volna. Egy hónappal ezelőtt beneveztem egy versenyre ami tegnap zárult le. Igaz nem az én elképzelésem szerint sikerült, de nem bánom, mert így a hétvégén egy fantasztikus tányérdesszert tanfolyamon vehettem részt. A tanfolyam elképesztő volt. A tanfolyamatot tartó cukrászoktól rengeteget lehetett tanulni, próbáltam mindent csínyt ellesni. A tanfolyamról rengeteg élménnyel és jó tanáccsal jöttem el. Szeretném megköszönni Enzsol Balázsnak és Jakabfi Dávidnak, hogy sok új dolgot megtanulhattam tőlük és ezúttal hozzájárultak a fejlődésemhez. Itthon próbáltam elmesélni mindenkinek az élményem. Ma rájöttem arra, hogy ezt nem lehet teljesen átadni, hanem ezt át kell élni. Most veletek is próbálom megosztani az élményem, remélem tetszeni fog.
Ezzel az idézettel tudom a leírtakat alátámasztani :
"Alkotni annyi, mint életet alkotni, és minden alkotás szavakkal kifejezhetetlen valami."
Antoine de Saint-Exupéry
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése